Az Isten képére teremtett ember sorozatban az elmúlt két vasárnap a boldog emberről volt szó. Most újabb négy boldog csoportról szólok.

Boldog ember: 1. Aki a békességre igyekszik.  2. Akit az Úr megdorgál, akit fenyít. 3. Aki a kísértésben kitart. 4. Aki az Úrban meg nem botránkozik.

1.) Boldog, aki a békességre igyekszik

Máté 5,9: Boldogok a békességre igyekezők (a békeszerzők, akik a békesség érdekében mindent megtesznek): mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Az embernek legelőször Istennel kell megbékélnie. Mert amíg újonnan nem születik valaki, addig az ördög gyermeke, és így Isten ellensége. Az első békeszerző maga Isten. Olv. 2Kor 5:17-21. mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Akkor békül meg valaki Istennel, ha elismeri a bűneit, és elfogadja, hogy J. Kr. meghalt az ő bűneiért is. És nemcsak megtér, hanem újonnan is születik, Isten gyermeke lesz, és új teremtés lesz Kr.-ban.

Ha valaki Istennel megbékélt, akkor másokkal is békességben akar és tud élni. Egyébként lehetetlen: Ézs 57,20-21: És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!

De a békesség kedvéért nem szabad elfogadni bűnös dolgokat. Jak 3,17a: A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető. Ezt mondja a következő Ige is: 1Thess 5,13b-15: Egymással békességben éljetek. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes (félénk) szívűeket, gyámolítsátok (támogassátok) az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt. Arra is vigyázzunk, hogy ha valamit rossznak látok a másik testvérben, és megmondom neki, (intem), ezt ne haraggal, békétlenséggel tegyem, hanem, ahogy az Ige mondja: türelmesek legyetek mindenki iránt! Arra is gondoljunk, hogy nemcsak rendetlenek vannak, hanem félénk szívűek és erőtlenek is.

Isten a békesség Istene. 1Kor 14,33: Mert az Isten nem a visszavonásnak (nem a rendetlenségnek), hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében. Ef 2,14: Mert Ő (J. Kr.) a mi békességünk.

A helyi gyülekezetben nagyon fontos, hogy békesség és szeretet legyen. Mert csak úgy tudunk épülni, és egymást építeni. 2Kor 13,11 atyámfiai… épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. Még egyszer: Máté 5,9: Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak. A fiak hasonlók az Atyához!

2.) Boldog ember, akit az Úr megdorgál, akit fenyít

Jób 5,17-18: Íme, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Zsolt 94,12: Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre.

Miért boldog az, akit az Úr megdorgál, akit megfenyít? Először azért, mert ezzel is tudtunkra adja, hogy a gyermekei vagyunk. Zsid 12,6-7: Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Másodszor azért, mert fenyítés nélkül korcsok maradnánk. Zsid 12,8: Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Péld 11,32: Aki szereti a dorgálást, szereti a tudományt (szeret tanulni); aki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az. Péld 13,18: Szegénység és gyalázat lesz azon, aki a fenyítéktől magát elvonja; aki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik. Nagy a baj, ahol a gyermekeket nem fenyítik! Harmadszor azért jó a fenyítés, mert javunkra válik. Olv. Zsid 12,10-11: Az Úr fenyítése által az Ő szentségében részesülünk, ami nélkül nem láthatjuk meg az Urat. A fenyítésnek jó gyümölcse lesz, noha akkor, amikor fenyít az Úr, keserves.

Az Úr meg tudja mutatni, hogy amikor valami keserves, fenyítés-e vagy próba. De akármelyik, fogadjuk el, mert jó gyümölcse lesz, ami boldoggá tesz! Újból olv. Jób 5,17: Íme, boldog ember az, akit Isten megdorgál! Jób is utána látta meg Istent!

3.) Boldog ember, aki a kísértésben kitart

Jak 1,12: Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Az Úr bűnnel nem kísért. Nála a kísértés mindig próbát jelent. 1Móz 22,1-2: És lőn ezeknek utána, az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda neki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked. És Ábrahám megtette, amit az Úr mondott. Kitartott a kísértésben, a próbában, és boldog volt. Elvette a kiállt próba jutalmát. Olv. 1Móz 22,15-18. Megáldván megáldalak téged!

Kísértés és próba lehet az is, amikor az Úrért háborgatnak. Máté 5,10-12 Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak. 1Pét 3,14: De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek.

1Pét 4,14: Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.

Még eddig itt nekünk nem kellett üldözést szenvedni az igazságért, J. Kr. nevéért. De ha eljönne ez az idő, ne féljünk, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme. Jób is nagy próbákat állt ki. Jak 5,11: Íme, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.

Újból olvasom Jak 1,12: Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját (győzelmi koszorúját), amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Az élet győzelmi koszorúja bőséges jutalom minden tűrésért és szenvedésért!

4.) Boldog, aki az Úrban meg nem botránkozik

Máté 11,6: És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik. Olv. Máté 11,2-6.

Gondoljuk meg, hogy Keresztelő János volt az, aki bemutatta J. Kr.-t, hogy Ő az Isten Fia, és Ő az Isten Báránya. Látta Jézusra leszállni Isten Szellemét galamb képében. Hallotta a mennyei hangot: Máté 3,17: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. Általa jelentette ki Isten, Máté 3,10: A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. Máté 3,12: (hogy J. Kr.-nak) szóró lapát van az ő kezében… és a polyvát megégeti olthatatlan tűzzel.

Az Úr sok csodát tett, de nem vágta ki, nem pusztította el a gonoszokat. Ellenkezőleg, a gonosz Heródes vetette Jánost börtönbe, és az Úr nem lépett közbe. Nem égette meg a polyvát olthatatlan tűzzel. János ezt nem értette, ezért kérdezte: Te vagy-e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk? Mi már tudjuk, hogy eljön a gonoszok megbüntetésének az ideje is, de akkor még az Úr jókedvének esztendeje volt. Akkor még az Isten Báránya feláldozásának kegyelmi ideje volt.

Mire tanít ezzel minket az Úr? Először is arra, hogy Ő szuverén Úr, és az Ő gondolatai magasabbak, mint a miénk! Sokszor nem értjük, de bízzunk Benne! Boldog, aki Benne meg nem botránkozik!

Aztán gondoljuk ilyenekre, olv. ismét Máté 11,4-5. Az Úr sokat meggyógyított, de nem mindenkit! Nem támasztott fel minden halottat. Hasonló a munkája most is. Egyik ember vak, a másik lát. Egyik ágyban fekvő, vagy tolókocsiban ülő nyomorék, a másik életerős. Egyik beteges, a másik egészséges. Az egyik értelmi fogyatékos, a másik nagyon okos. Az egyiknek igen nehéz, küzdelmes élete van, bőven kijut neki a szenvedésből, míg másoknak, halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejük állandó. (Zsolt 73,4). Miért? És különösen nagy kérdése ez annak, aki nyomorék, aki szenved, aki kínlódik, aki vak, aki rákos beteg, akinek meghalt a gyermeke, stb. Ők könnyen megbotránkozhatnak J. Kr.-ban.

És még Isten gyermekei között is nagy különbségek vannak itt a földön: Egyiknek 5 talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet. Mindenkinek, de nekünk is mondja az Úr, Máté 11,6: Boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.

Befejezés:

Végül az Ige kijelenti, hogy Isten boldog. 1Tim 1,11: A boldog Isten dicsőségének evangéliumáról beszél. 1Tim 6,15 pedig arról, hogy Isten ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura. Talán azt kérdezi valaki: Istent nem szomorítja el az a sok bűn, szenvedés, ami a világban van? Vagy: Isten boldog, amikor emberek kerülnek a tűzzel és kénkővel égő tóba? Amikor az Úr a földön járt, az életét adta a bűnösökért. Ő mindenkit megváltott, de nem mindenkinek kell az Ő szeretete. Sokan gyűlölettel válaszolnak az Ő szeretetére. De Isten boldog!

Isten az embert a maga képére teremtette. Azt akarja, hogy boldogok legyünk, nem úgy, ahogy a világ, hanem mint Ő. És ezért mondta, amiről már 3 alkalommal volt szó. Boldog ember az: 1. Aki hallgatja az Urat. 2. Akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. 3. Aki féli az Urat. 4. Aki megnyerte a bölcsességet. 5. Aki hisz és bízik az Úrban. 6. Akinek az Úr az erőssége. 7. Aki a nyomorultra gondol. 8. Aki az Urat szolgálja. 9. Aki a békességre igyekszik.  10. Akit az Úr megdorgál vagy megfenyít. 11. Aki a kísértésben kitart. 12. Aki az Úrban meg nem botránkozik.

Még sok más Ige is szól a boldog emberről. Pl. az Úr a lábmosás után azt mondta: Ján 13,17: Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Zsolt 68,7: Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

Engedelmeskedjünk az Úrnak, az Igének, és boldogok leszünk! Ámen.